Kritika #1 - Second chance

Hát, sziasztok! Megérkeztem az első kritikámmal. Ezentúl ilyen terjedelmű, illetve stílusú kritikákra számíthattok, illetve, hosszabbakra. Igaz, ez csak 2350 szó körüli lett, szóval, ennél csak több lehet! :)

http://secondch.blogspot.hu/

Kinézet: A blog kinézete egyszerű, letisztult. És hidd el, ha az ember minden nap csak olyan blogokkal találkozik, amiknek DeviantArtos a kinézet, felemelő érzés. Viszont, biztos hogy elég ennyi? Nem. Van egy fejléced, amiben az ember talál hibát, ha szeretne. Elemezzük jobban. Van rajta egy lány, és egy srác, egymásnak háttal. Egy egyszerű szürke alapról beszélünk, amire rárakott a készítő egy álomfogót (mellesleg ezt nem értem, de sebaj), a másik oldalára pedig egy kosárpalánkot. Azért, valljuk be, nem túl sokat mondd a blogról, és bevallom, nekem nem is tetszik. A szereplők kivágása valami borzalmas! Inkább satírozta volna el aki csinálta, mint, hogy teljesen követi a vonalakat, mert így nem éred el a kellő hatást. Persze, a kezdetekben, én is órákat bajlódtam egy szereplő kivágásával, amihez másik programot is letöltöttem, de mire volt jó?! Semmire. Mert sose tetszett, és mire eljut oda az ember, elmegy a kedve az egésztől. Oké, hogy a labdával kiakartad fejezni, hogy Ashton a kosárlabda csapatban játszik, de szerintem ez nem nagy dolog. Inkább egy zongora kellett volna rá, vagy egy mikrofon. És az az álomfogó? Kérlek, szólj, ha valamit esetleg kihagytam a történetből, vagy lemaradt egy rész, de eddig még semmi olyan nem történt, ami szót ejtene erről. 

De térjünk rá a designra. Igen, úgy tartja a mondás, hogy a a kevesebb néha több. A te esetedben ez pont fordítva történt. Van egy feliratkozós modul, egy számláló, egy menüsor, a bejegyzések, és ennyi.. 

De könyörgöm. Ha van egy fejezetek című modulod, akkor minek oda a bejegyzések? Nem értem. Ja, és ha már a moduloknál tartunk. Az oké, hogy szép szürke, de.. De.. De ha rákattintok, miért ütközök lila (!) színekbe? Ne haragudj, de ez a része lerontja az egész designt. Oké, jobb, mint a semmi, de na.. És, nem az én dolgom, persze, de szerintem nem ártana egy chat modul, egy ilyen fülszöveges részecske, valamint az információk. Mert oké, hogy az első kis bejegyzésben elmondod, miről is lesz szó, attól még nem biztos, hogy én visszakeresem.. 

Nincs szereplők modul! Pedig nem sokat tudtunk meg egy-egy szereplőről. Például, azon kívül, hogy a főszereplőnkek barna haja, zöld szeme van, semmi. Oké, lehet, hogy ez elég, de azért egy kicsit erőltessük meg magunkat, kérlek..

A betűk. Hát, szerintem elég az, ha annyit mondok, hogy egy idő után elfáradt a szemem. Mert nem a szokványos, jól olvasható, hanem valami más. Szerintem, borzasztóan elrontja az összhatást, a helyedben lecserélném valami egyszerűbbre, mert az ember, ha nem telefonról nézi a blogot, olyan gyorsan befogja zárni, hogy az csak na. Mert oké, hogy jó a történet, de ha a designban problémák vannak, lehet, hogy az ember inkább hagyja. 

20/12 - a fejléc, a menü, valamint az üresség.

Egyediség: Van egy lány, Rosalie, akit örökbe fogadtak. Persze, ez még nem minden, ő a suli legmenőbb lánya, a nőcsábász vadászik rá, de persze, nyomorúságos kis életet él, mert az anyja azt akarja, hogy a fiú barátnője legyen, ráadásul ott a tökéletes kishúga is. Aztán, ott van Ashton, a bűnös fenegyerek, akit sittre akarnak juttatni, de persze, az apjának vannak kapcsolatai, ezért átveszik egy másik suliba, ahova véletlenül Rosalie is jár. Miss Tökéletesnek matek tanárhoz kell járnia, aki véletlenszerűen Ashton anyja. Hát nem csodás? És persze a fiú nem hagyja ki a tökéletes alkalmat, így próbálja becserkészni a lányt. 

Röviden, és tömören ennyi a kis történet, és bevallom, elsőre azt gondoltam, hogy egy sablonos gimis blog lesz, és már az első résznél annyira borzalmas, hogy sírva fogok a sarokba menni. De kellemesen csalódtam. Igaz, nem túl eredeti, de mégis van benne valami. Bár, most így megsúgom neked, hogy ez mind szép, é jó, de sajnos sosem így van. ert az ember nem ilyen közvetlen egy emberrel pár nap találkozás után, és nem fog rábólintani egy zűrös ember randimeghívására. Bár lehet, hogy betudhatjuk annak, hogy Rosalie ellenakar állni a szüleinek. 

A történetet nem mondanám egyedinek, mégis van benne valami egyedi. 

20/18 - egy pici csavar még bele, elvonatkoztatva ettől a gimis száltól, és egyedibb lett volna.

A történet kivitelezése: Na, mármost, elérkeztünk a kritika kedvenc részéhez. Itt, most leírom az összes hibát, a helyesírást, az írásképet, stílusod, és mivel kihagytam a történet elképzelése című pontot (nem tartom olyan fontosnak) , ezért erre dupla, vagyis negyven pontot adok, mert megérdemel annyit. 

Maga a történet, két gondolat között lebeg. Az elején még a nagyon sablon kategóriába sodortam volna, az ötödik rész után (ez az a mennyiség, amit mindenképpen elolvasok) még mindig köztes állapotban voltam, ezért tovább olvastam. És a végére egészen tetszett, jól összehoztad. Elég ez, ahhoz, hogy jó blog legyen? Nem. Ha az embert nem fogja meg az eleje, sajnos bezárja a blogot, és hirdetheted akárhogy, nem fog többet benézni hozzád. Tapasztalat, bár vannak kivételek. 

A kis rész, amit te prológusnak nevezel, nagyon nem az. Lehetne más a címe, mert a prológusnak egy visszaemlékezésnek kellene lennie, vagy valami nagyon fontos eseménynek, ami kirobbantja ezt az egészet. Általában rövidebb, mint egy átlagos fejezet, viszont nem kétszáz szó (vagy annyi se). Nem szégyen az, ha az embernek nincs prológusa, sőőőt, én külön örülök neki, ha nem találok. Mikor megláttam, próbáltam nem foglalkozni vele, de csak rámentem, és jött a felismerés. Hogy ez nem prológus. Ajánlott átnevezni, mert kezdőségre, illetve igénytelenségre utal

Az elején, Rosaliet ismerhetjük meg egy kicsit, az életét, megtudhatjuk, hogy örökbe fogadták, és meg kell hallgatnunk, hogy milyen szerencsétlen kis sorsa van szegénynek. Bár, nekem egyből szimpatikus volt, mégis az a tökéletes lány karakter, menő szülőkkel, menő kishúggal, menő sráccal, és a lány is menő. És említettem már, hogy mindene menő? De nem, ő nem örül a dolgoknak, inkább azzal tiltakozik ez ellen, hogy régebbi ruhákba jár, és kizárja magát a családi programokból. Sablon karakterriadó. Viszont, a végén beadja a derekát, és véletlenszerűen találkozik azzal a nyálas hülyegyerekkel, akit Gregnek hívunk. Már most, ezek után azt hinné az ember, hogy sablonos a blog, és bevallom, én is azt hittem. Megéri így kezdeni? Esküszöm, olyan jó blog lehetne belőle, ha ez az első rész kicsit más lenne. De nem, most ne azzal foglalkozzunk, hogy mi lenne, ha.. 

A második részecskénkben, Rosalie matektanárhoz megy. Ja, elfelejtettem említeni, hogy nem csak Rosalie szemszögéből olvashatunk, hanem Ashtonéból is. Jó ez a szemszögváltás? Igen, a te esetedben jól jött ki. 

Na, visszatérve. Rosalie elmegy matektanárhoz, aki persze, ki más édesanyja, mint Ashtoné? Sab-lon. És persze, a kis főhősnőnk pirulós fajta, így minden megszólalásnál pír jelenik meg az arcán. 

Na, itt jött egy olyan dolog, ami jobbá eszi. A harmadik résztől kezdve átlépünk egy olyan dologba, amitől jobb lesz. Ashton hajt rá, Rosalie is érdeklődik iránta, randizgatnak, énekelgetnek, aztán a fiú találkozik a zűrös haverjaival, és verekedésbe kezd, amitől Rosa annyira megijed, hogy soha többé nem akar szóba állni a gyerekkel. 

Igen, sablon. De mégsem az. Szóval, ha pár dolgot egy kicsit átalakítanál rajta, vagy kivennél, betennéd, jobb lenne. Ajánlom, hogy olvasd el újra, vegyél ki, adj hozzá annyit, amennyit jónak tartasz.

Ami szemet szúrt, hogy néha váltogatod az igeidőket. Az egész blog alatt múlt időt használsz, ami bevallom, engem zavar. Egy ilyen történet kicsit szebb lenne akkor, ha a jelen időt alkalmaznád, mert abban sokkal több érzést le lehet írni. A kedvenc blogomnál is az író jelen időt alkalmaz, és olyan gyönyörű mondatai vannak, hogy néha csak lesek. 

Két szemszögből is olvashatunk, ami máskor a lehető legnagyobb hiba. Viszont, most, egészen jól jött. És az, hogy nem tudtam meg, még Ashton szemszögéből sem, hogy mit követett el, borzasztó. De, legalább felcsigáztál, így már csak ezért is gy döntöttem, hogy tovább olvasom. 

A te fejedben, fogalmam sincs, milyen a blog, de ha úgy tervezted el írni, ahogy a kis bevezetődben is mondtad, akkor nagyon elértél. Mert ott említetted, hogy kerülgetni fogják egymást, ennek ellenére már a kezdetekben is randizgatnak. És az a kutyás, véletlenszerű találkozás.. Csak annyit mondanék, hogy túl kiszámítható lesz, mert a való életben ez nagyon nem jön össze. És, én úgy tudom, London sokkal nagyobb, tehát, már csak ezért is lehetetlen. Rosalie és Ashton nagymamája véletlenül pont egy utcában laknak, és nem is tudom, hogy miért nem ijedt egy az idős hölgy, mikor egy vadidegen csajszika beállít hozzá.

Szóval, néhány dolog miatt mégis inkább a sablonos felé húz, de vannak dolgok, amik miatt mégis egyedi lesz. És, mint emailben említette, ezért kellett sokat várni a kritikára! Mert nehezen tudja az ember eldönteni, melyik kategóriába is sorolja. 

A helyesírásoddal alapvetően nincsenek nagy gondok. Egy két elírás, néhány szóismétlés, de ezen kívül renden van, tisztában vagy a helyesírás alapvető szabályaival. Sosem akadtam meg, miközben olvastam. Viszont, elég ez? Igen, nagyjából elég. e. Volt néhány mondatod, amik nagyon értelmetlenek, és mikor Rosalie és a legjobb barátnője bárbeszédeit olvastam, valami feltűnt. Nem nagyon tudtál különbséget tenni, így néha olyan, mintha Rosa magával beszélne, ami szerintem nem végzetes hiba, viszont elkerülhető. 

Hú, még gyorsan belenézek a vázlatfüzetembe, hátha írtam még valamit. 

Igen, megvan. Tőmondatok. Sokszor. Alkalmazol. Tőmondatokat. Ne. Tedd. Megszakítja az olvasást, és kicsit zavaró néhány esetben. 

Amit talán még megemlítenék, az a család. Kicsit többet is megtudhattunk volna róluk, esetleg, hány évesek, hogy néznek ki, mert ezekből kevés volt. Rosaliet szépen leírtad, de Ashtont nem. Na, de ezt majd a szereplőknél. 

40/28 - A néholi sablonosság, a tőmondatok, a szemszögváltásra is egy picit levontam, az igeidők váltakozása. 

Karakterek kidolgozása: Elérkeztünk ahhoz a részhez, ahova jó lenne, ha lenne szereplők modul, de sebaj. 

Ennek a hiánya, már komoly gond! De ezt leírtam a kinézet c. pontban. 

Rosalie: A barna hajú, zöld szemű szépségkirálynő (ahogy leírja mindenki őt), az iskola királynője, mindenki szereti, jó magaviseletű, sosem kerül bajba, gazdag szülei vannak, bájos kishúga, de persze, őt örökbe fogadták. Greg, a hülyegyerek, hajt rá, leakarja fektetni, de persze, ő játssza az apácát, és folyton lepasszolja a srácot. Sablonos, tökéletes karakter, az ő szemszögéből (is)olvashatjuk a történetet. Kérdem én. Miért kell minden blogban tökéletesnek lennie? Miért nem lehet mondjuk túlsúlyos, vagy kevésbé szép, és így menő? Miért kell örökbe fogadni? Nem értem, kérlek, világosíts fel..

Ennek ellenére, és ezt összevetve, vannak jó tulajdonságai. És a pontozásnál a jó tulajdonságokat is figyelembe veszi az ember, nem?

5/3

Ashton: Na, nekem ő a kedvenc karakterem. Igaz, rosszfiúnak állítod be, de a párbeszédek alapján minden, csak nem az. Egy érzelmes, szeretetre vágyó srác, aki félreakarja dobni a múltját. De ez nem megy egyik napról a másikra, viszont, a blogban sikerül neki. Érdekelne, hogy mégis hogyan, mert én is megváltoznék csak így egy nap alatt.. 

Minden csaj rá van szállva, pedig esküszöm, semmit nem említettél a kinézetével kapcsolatban. Elég ez? (megint csak ez a kérdés..) Nem! Nagyon nem! Csak egy picivel több említés, könyörgöm. 

Aztán, tudjuk még róla, hogy van egy tetkója. Hogy megakarja hódítani Rosaliet. Hogy hirtelen haragú. Hogy rossz múltja van. 

Kevés. Édes kevés. 

5/2

Bella: Rosalie jó barátnője, hű csatlósa, aki akár hazudna is érte, és hősiesen elmenne a táskájáért a medve barlangjába. Létezik ilyen barátság? Igen, de ritka. És az, hogy nem csak azért barátkozik vele, mert az apja dúsgazdag, még ritkább. 

Ő az a szereplő, akiről nagyon keveset tud meg az ember, például, még csak annyi említést sem kapunk, hogy hogy néz k. Ja, és azt elfelejtettem mondani, hogy a szereplők korát sem írod le, így tök mindegy, hány évesnek képzeljük el, ezt ránk bízod. HIBA! Hatalmas betűkkel. Mert ez borzasztó, megértem, ha az embernek nem éppen erőssége a szereplők leírása, de akkor legalább egy modul legyen már, amiben sablonos dolgokat említesz. Az is jobb, mint a semmi. 

Visszatérve Bellára. Jó, nem tudok többet mondani róla, úgyhogy hagyom is. 

5/1,5

Greg: Ő az a szereplő, akit teljes szívemből gyűlölök. Gazdag apuci, anyuci kinyalja a fiacskája seggét (bocsánat a megnyilvánulásért), minden lányt ágyba visz, de persze, neki ez nem elég, apuci barátjának a nehezen kapható lánya is kell. Aztán, félreérthetően, és perverzen is beszél a gyerek, hogy még élezhetőbb legyen. 

Gratulálok, ez a karakter sikerült a legjobban, annak ellenére, hogy hatalmas ellenszenv van bennem vele kapcsolatban.

5/4

20/10,5 - A kevés kinézet, tulajdonság leírása, modul hiánya, és elviselhetetlen karakterkidolgozás miatt. 

Leírások: Nem sokkal találkoztam, de azok szépek voltak. Bőven fejtetted ki, bár néhány helyen hiányoltam az érzelmeket, de sebaj. Bő szókincsed van, és ezeknél érdekes módon, néha mégis ejtettél szóismétlési hibát. Pedig,a leírások lényege, hogy leírjanak dolgokat. Például, Ashtonék háza jobban ki lehetett volna dolgozni, az iskola, a diákok hangja a szünetekben, a matekóra helyszíne, az éneklés öröme, az éneklés adta érzelmek, az egymás iránt érzett vágy, és még sorolhatnám. 

Ugye, mennyi dolog, amik jobbá tehették volna? És ennyi az egész. Utólag is bele lehet javítani, lásd például Kertész Kingát (igen, megint ő a példa..). Az első pár fejezetét újraírta az Üzenem..-nek, úgy, hogy már volt rengeteg feliratkozója. Szóval, sosem késő változtatni, írd át nyugodtan. 

20/14- a nem túl sok leírás, de azok szép kidolgozása, valamint, a több helyszín leírása miatt. 

Párbeszédek: A párbeszédeket próbálod jól alkalmazni, de, mint említettem, néha egy-egy szereplő megnyilvánulása teljesen azonos. Tetszenek viszont a humoros részek, jó párszor felnevettem közben. Már csak egy szerencsétlen srác kellene bele, aki a rosszabb helyzetekben megjelenik, és mosolyt csal a bénázásával az olvasó arcára. De, mivel ez nincs, be kell érnünk a viccesebb részekkel.
Van, ami viszont nem tetszik. Az édesapa, és az édesanya alig szólalnak meg. Ashton édesanyja pedig mindent elfelejt, így nem ártana neki egy határidő napló.
Adam alig szerepel, pedig nagyon szerethető személyiség, valamint a kishúga Rosalienek. Kérlek, döntsd el, hogy hány éves, mert egyszer hetet írsz, egyszer tizenkettőt.
A párbeszédek összességében jók, nem ejtesz bennük helyesírási hibákat, figyelsz a mondatvégi írásjelekre,a pontok elhagyására szóval, összességében jók.
20/18 - néhány szereplő többször megszólalhatna, Bella és Rosalie szövegei jobban eltérhetnének.

Összkép: Összességében a blog egy nagyon sablonos, és egy nagyon jó irányban lebeg. Ha változtatsz néhány dolgon, amiket fent leírtam, nagyon jó irányban fogsz haladni. A design nem valami jó, a történet viszont igen, szóval, gratulálok. :)
20/15

Összesen: 160/115,5
Remélem nem bántottalak meg a kritikámmal, és a tanácsaimat sem veszed rossz néven. Ha elszaladt velem a ló, és túl durva voltam, akkor nagyon sajnálom. Egész jó a történet, csak még nem az igazi! :)